A legismertebb tartósítószerek közé a szalicil, a nátrium-benzoát, a borkősav és a kálium-szorbát tartozik. Nézzük meg, melyiket érdemes használnunk befőttjeink, dzsemjeink, lekvárjaink, savanyúságaink eltevéséhez!

Szalicil

A szalicilt már a nagyipari termelésben is betiltották, ezért NE használd!

Nátrium-benzoát

 
A nátrium-benzoátot (E 221) kémiai úton benzoesavból szintetizálják. A benzoesav és származékai allergiás tüneteket okozhatnak, különösen asztmában szenvedő, vagy a szalicilsavra és annak származékaira allergiás embereknél. Szalicilátok találhatók az aszpirinben (hatóanyag: acetilszalicilsav), valamint a természetben az ananászban, a narancsban, a sárgabarackban, az eperben, a grapefruitban, a málnában, a mézben, a ribizliben, a szőlőben és a citromban. Ne keverjük közvetlenül a gyümölcshöz vagy a zöldséghez.

Kálium-szorbát

A kálium-szorbát (E 202) veszélytelenek számít, viszont allergiás tüneteket válthat ki. A kálium-szorbát a szorbinsav (E 200) káliumsója. A természetben a madárberkenye gyümölcsében fordul elő. Gátolja az élesztők, a penészgombák és néhány baktérium növekedését.Nincs csíraölő hatása, ezért csak higéniailag kifogástalan termékek eltarthatóságát hosszabbítja meg. Ezt még nem próbáltam, de hamarosan letesztelem.

Borkősav

A borkősav (E 336) számos gyümölcs természetes alkotóeleme. Először a 18. században, szőlőből izolálták. A citromsavhoz hasonlóan a borkősavat is savanyítószerként és savanyúságot szabályozó anyagként használják számos különböző élelmiszer esetében. A borkősav segíti az antioxidánsok működését. Szintén veszélytelen, ipari használat több élelmiszer esetén is engedélyezett (pl. gyümölcs- és zöldséglevek, dzsemek, lekvárok, savanyúságok, fagylalt, stb.), a konyhában elsősorban savanyúságok eltevésére használják.

 

Én jelenleg a nátrium-benzoátot használom, de úgy, hogy az két fólia réteg közé kerül, nem pedig közvetlenül a gyümölcsbe vagy zöldségbe. A módszerről a ebben a cikkben olvashatsz többet.