Sokan kérdezitek, hogyan lettem vegán. Így most röviden összefoglalom, hogy mi minden vezetett oda, hogy végül a növényi étrend mellett döntöttem.
Ha a vegán életmód előnyeiről szeretnél többet tudni, akkor ajánlom neked a Vegán életmód előnyei 5 pontban írásomat is.
Hogyan lettem vegán? – Első próbálkozások
Elöljáróban annyit, hogy többször is nekifutottam a húsmentes életmódnak. De valamiért mindig „elbuktam”. Pedig akkoriban „csak” vegetáriánus szerettem volna lenni, nem is vegán.
Mindig is volt bennem késztetés a húsmentes táplálkozás iránt. Húsz évesen is volt olyan időszakom, amikor nem ettem húst. Pedig akkoriban nem igen tudtam még azt sem, hogy mi fán terem a vegetarianizmus. A veganizmusról pedig egyáltalán nem is hallottam.
Furcsa volt nekem ez az egész. Falusi lányként a hagyományos kosztot ettem én is, azaz húst, fehér kenyeret, finom lisztes-cukros sütiket és egyéb nem túl egészséges dolgokat. Nem mondom, hogy szerettem, de nem létezett számomra más alternatíva, hiszen ebbe nőttem bele. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül 🙂
Ami egyértelmű volt a számomra, hogy nagyon szeretem a friss gyümölcsöket és zöldségeket. Amikor tehettem ezeket „legeltem” a fáról vagy ahol éppen megtermett 🙂 A mai napig megmaradt ez a szokásom: első számú kedvenceim még mindig a friss gyümölcsök, utána pedig a friss zöldségek következnek.
Emlékeim szerint később (legalább) kétszer döntöttem a vegetáriánus életmód mellett. Éreztem, hogy nem jó nekem a hagyományos étrend. A legfőbb problémám az volt vele, hogy túlságosan leterhelt, elnehezített és lelassított. Nem volt kellemes érzés.
Minden alkalommal el is buktam. Részben azért, mert nagyon nehéz volt a számomra egyedül vegetáriánusnak lenni a családban és az ismerősök körében. Rengeteg nehézséggel szembesültem és érzelmileg is nagyon megviselt a kirekesztettség érzése (ez azért nem biztos, hogy teljesen megalapozott volt, valószínűleg döntően belső vívódás volt csupán). És volt olyan időszak is, amikor a munkám miatt nagyon nehezen tudtam megoldani, hogy mindennap vega ételt fogyasszak.
Hogyan lettem vegán? – A döntés
Nagyjából 5 évvel ezelőtt döntöttem el, hogy vegán leszek, azaz kizárólag növényi ételeket fogok fogyasztani.
A döntés a legutolsó diétám után született meg. Már évek óta tudtam, hogy nem jó az, amit csinálok és saját magam ellen hozok döntéseket. Éreztem, hogy számomra nem megfelelőek a „diétásnak” mondott ételek és elfogadtam, hogy ki kell lépnem a komfortzónámból, ha jól szeretném magam érezni és egészséges szeretnék lenni, maradni a jövőben. Az egész életmódváltást ezért kezdtem el, akkor meg miért is követném mások elképzeléseit? Hogy mi jó a számunkra, végül is mi magunk érezzük a legjobban, nem igaz?
Ezúttal ez a felismerés minden akadályt elsöpört. Bejelentettem, hogy mától kezdve csupán növényeket eszem. És azóta tartom magam ehhez. Az elején volt egy kis bizonytalankodás a „nem vegán” környezetem miatt, ami inkább az én belső vívódásom volt, hogy elfogadjam a döntésemet (és ezzel együtt saját magamat is). Másrészt a vegán táplálkozás annyira új volt a számomra, hogy az elején féltem attól is, hogy valamit rosszul fogok csinálni és esetleg megbetegszem (hiánybetegségek, fehérjehiány és más a neten terjengő mítoszok).
És persze az is nehézséget okozott, hogy korábban kijelentettem, hogy én biztos nem leszek vegán. Mert azt biztos nem lehet kibírni. Így egy saját magam által állított korlátot is át kellett lépnem: Először is el kellett hinnem, hogy lehet élni vegánként és hogy képes vagyok kitartani a döntésem mellett.
Az elmúlt 5 évben sok tapasztalatra tettem szert. Ahogy mondani szokták: Kaptam hideget és meleget is 🙂
A vegán étrenddel és az átállással kapcsolatos személyes tapasztalataimat a Vegán étrend előnyei és a Vegán étrend hátrányai cikkben osztottam meg.
Hogyan lettem vegán? – Mi a helyzet most?
Az elmúlt 5 évben tovább finomodott az életmódom. Ha őszinte akarok lenni, akkor lélekben soha nem sikerült vegánná válnom. Nekem egyszerűen túl szűkek bármilyen rendszer keretei… Egyszerűen szeretek szabadon tapasztalni és létezni (mint minden izmusnak, a veganizmusnak is megvannak a keretei, szabályai, amelyekhez nem tudok és nem is szeretnék alkalmazkodni).
Joggal kérdezheted, hogy miért használom mégis a vegán szót? Mert így egyszerűbb, mint minden alkalommal részletesen kifejteni, hogy hogyan élek is pontosan. Akit érdekel, úgyis megkérdezi, ill. egy-egy mélyebb beszélgetés alkalmával úgyis fény derül a dologra 🙂
De visszatérve az előző gondolatmenetre: Szeretem megtapasztalni a dolgokat és ez alapján kialakítani azt az életmódot, étkezést vagy bármi mást, amiben, amivel a legjobban tudok létezni. Ez pedig folyamatosan változik, hisz mi magunk is folyamatosan változunk. Ehhez szükségeltetik némi bátorság, de úgy tűnik, nagyon megéri új dolgokba belevágni.
Lényeg a lényeg, mostanság növényi koszton élek. Azaz nem eszem állati eredetű dolgokat (tej, tojás, hús), kivéve a mézet. Ezt választottam és számomra most ez a legoptimálisabb és pont.
Magas az energiaszintem, nincs túlsúlyom, soha nem vagyok beteg, elégedett vagyok az életmódommal, imádok növényi ételeket és sütiket készíteni, és ezt másoknak is megtanítani. Mi kell még ennél több?
Az állatokat is nagyon kedvelem, ezért nem szívesen bántanám őket (kivéve ha az életem múlna rajta). De ez igaz embertársaimra is. Had’ járja mindenki a saját útját.
Milyen alapon gondolhatnám azt, hogy az én életmódom különb, jobb vagy netalán egészségesebb bárkiénél?
A fenti kép a tegnapi főzőtanfolyamon készült, ahol finom ételeket és egymás nézeteit tapasztalhattuk egymás kölcsönös örömére 🙂
Szép napot: Szilvi
Kedves Szilvi,
Érdekes volt olvasni hogyan választottad ezt a fajta életmódot. Gratulálok a kitartásodért hogy többszöri nekifutásra sikerült elérned a teljes húsmentes életet. Én jelenleg” csak ” vega” vagyok, számomra ez az életmód teljesen belülről jött és nem elhatározás vagy egészségügyi okok miatt történt. Egyszerűen követem és FIGYELEM a testem/lelkem jelzéseit hogy mi az ami nem építő illetve inkább romboló számomra. 17 éves koromra csak szárnyas húst ettem kizárólag hétvégente majd aztán csak havonta néhány alkalommal mert egyre kevésbé kívántam a húst. Én nem akartam vegetáriánus lenni de végül 5 évvel ezelőtt éppen szenteste volt családi lakomával mikor a kedvenc ételemhez(rántott csirkemell) kezdtem volna hozzá de a második falat után már nem ment le a harmadik . Ott tudtam hogy nem fogok többé húst tenni. Ez számomra először egy kissé ijesztőnek tűnt de végül jött minden magától. Családi baráti étkezéseknél egyszerűen csak köretet ettem amíg nem szokott mindenki hozzá hogy vega vagyok. Otthon előszór a családnak készítem el a húsos ételeket majd a végén kitalálok valamit magamnak ami hasonló csak „mentes” . .A hús „nem kívánás” után jött a másik kedvenc ételem a rántott hekk elhagyása . Ezt jobban sajnáltam hogy nem tudom már megenni mint a húst . Imádtam a sült kolbászt , a mai napig próbálok belőle enni egy pici falatot mert isteni illata van de akárhogyan is fűszerezik megérzem a hús jellegzetes (számomra már büdös) ízét és illatát így a második falat már nem megy le. Majd jött a tojás , egyszerre nagyon furcsa szaga lett nekem, már mindenkivel szagoltattam a családban de senki nem érzett semmit. Amit még észrevettem hogy egyre kevésbé tudtam meginni az alkoholos italokat(nem mintha sokat ittam volna addig) . Jelenleg csak pálinkát tudok inni , nagy ritkán :)). Jelenleg itt tartok , egyenlőre most már inkább azt mondom hogy a mai napig még szeretem nagyon a sajtokat. Bízom benne hogy erre még nem kapok tilos táblát belülről :).
Nagyon tetszenek a receptek az oldaladon , szoktam nézegetni . Majd kipróbálok néhányat habár én amióta vega vagyok a főzés előtt 5 percel szétnézek a konyhában és összehozok valamit ami éppen eszembe jut. Néha magam sem értem hogyan csináltam de általában finom és tápláló.
Elnézést hogy ilyen hosszúra sikeredett a kommentem pedig nem vagyok bőbeszédű.
További sok sikert az oldalhoz.
Éva
Szia Éva!
Köszönöm, hogy ezt megírtad 🙂
A teljesen növényi étrend nálam is belső indíttatásra jött. Pont úgy mint nálad: eljött a nap, amikor képtelen voltam húst enni. Nagyon furcsa volt minden állati eredetűt elhagyni (mézet fogyasztok, mert számomra ez a legegészségesebb édesítőszer), de így éreztem jól magam a bőrömben. „Visszaesés” nem fenyeget, mert a döntés belülről jött, és egyébként is egy hosszú folyamatnak az egyik – talán nem utolsó – lépcsőfoka, hiszen mindig változunk 🙂
Elég hasonló a történetünk 🙂 A szervezetem kb. 4 éve az alkoholt is letiltotta…
Sokan úgy gondolják, hogy milyen nehéz így élni. De nem feltétlenül. Mivel nem kényszerítek magamra semmit, és tudom, érzem, mi a jó számomra, így nagyon könnyű olyan dolgokat tennem, amelyek jó érzést okoznak a testemnek-lelkemnek. Vagy az olyan dolgokat elkerülnöm, amelyek kellemetlen-rossz érzést okoznak…
A táplálkozás, az életmód is önmagunk felfedezéséről szól. Ami nekem jó, nem biztos, hogy másnak is jó. Igazából mindenki saját maga tudja a legjobban eldönteni, hogy mi a jó a számára 🙂
A főzés leegyszerűsítését lassan én is tökélyre fejlesztem. Abból főzök, ami van itthon 🙂 A recepteket meg leírom, hogy más is el tudja készíteni őket 🙂
Köszönöm még egyszer, hogy ilyen hosszan leírtad a történetedet 🙂