A gladiátorok étrendje merőben más volt, mint ahogy sokan gondoljuk. Nagyon valószínű, hogy az alábbi érdekes írás a gladiátorok életéről, kinézetéről és étrendjéről sokatokat meg fog döbbenteni vagy legalábbis lepni.
A gladiátorokról a legtöbbünknek az első, ami eszébe juthat, az a Gladiátor című, immár 20 éves nagy sikerű alkotás. A filmben természetesen napjaink ideáljának megfelelő, tökéletes férfiakat látunk. Erősek, remek formában vannak, és különösebb nehézség nélkül meg tudnának enni egy hevesen tiltakozó oroszlánt is.
A kérdés az, vajon a valóságban hogyan éltek, hogy néztek ki, na és mit ettek valójában a gladiátorok?
Hogyan éltek a gladiátorok?
Az ókori gladiátor-viadalok voltak a kor nagy üzlete, ahogy ma például az autóversenyzés, vagy a labdarúgás. „Kenyeret és cirkuszt” – szól a mondás. Az ókorban több, mint 100 gladiátorképző létezett, főleg a Colosseum vonzáskörzetében. Ezek közül a legnagyobb a Ludus Magnus volt, közvetlen folyosóval a Colosseum felé. Tervezésében egy jól szervezett börtönre hasonlított, felszereltségét illetőben pedig leginkább egy szállodára.
Az archeológiai feltárások során ezekben az erődökben csatornát és csővezetéket, kulturált fürdőket és orvosi részleget találtak. Egyes téliesített edzőterekben még padlófűtés is volt, bár nem turbókazánnal, csupán föld alatti, fűtött alagutakkal. Ezeket a tényeket ismerve rájöhetünk, hogy a gladiátorokat nem feltétlen poros barlangokban tartották, éhes vadállatok és hullák között, és nem csak az arénában figyeltek oda rájuk.
Gladiátorok étrendje 1. – Miért volt fontos, hogy a gladiátor egészségesen étkezzen?
A válaszhoz több szempontot kell mérlegelnünk.
A gladiátorok egy része rabszolga volt, aki urának befektetést jelentett. A tulajdonos a bevételt tartotta legfőbb szempontnak, amihez két dolgot kellett figyelembe vennie. Egyrészt a harcos legyen erős, hogy nyerjen a viadalon. Másrészt, ha már ilyen jó formában van, lehetőleg éljen túl minél több ilyen pénzhozó viadalt. Veszélyes szórakozás volt ez, ezért a hosszú távú egészség nem volt szempont, de az nagyon fontos volt, hogy a harcos huzamosabb időn keresztül is képes legyen csúcsteljesítményt nyújtani. Összességében tehát olyan volt az egész, mint egy olimpia, ahol hírnevet tudtunk építeni, míg egy szép napon aztán befejeztük a karrierünket, általában halállal.
A gladiátorok másik csoportját lényegében zsoldosoknak nevezhetjük. Ők sokszor római katonák voltak, akik önszántukból, extra pénzért és hírnévért kockáztatták életüket. Ők is törekedtek arra, hogy jó formában legyenek, és legjobb tudásuk szerint edzettek és táplálkoztak. Nem utolsó sorban a gladiátorokat imádták a nők, a híresebb harcosok izzadtságát gyakran afrodiziákumként is árulták, tisztán vagy borba keverve.
A gladiátorok nem minden esetben harcoltak halálukig, és nem olyan gyakran, mint azt gondoljuk. Természetesen egy halálig tartó harc nagy nevezetesség volt, de a „befektetők” gondosan próbálták növelni a befolyt pénzt azáltal, hogy egy jó harcos többször is jó műsort szolgáltasson. Gyakran nehezebb volt egy új rabszolgát kiképezni, mint egy erős, egészséges „példányt” újra megjátszani.
A „zsoldos” gladiátorok legtöbbje szintén nem akart meghalni. Ez a felvállalt veszély fényében ellentmondásos lehet, de eloszlik, ha megértjük az ókor emberét. Manapság a fogyasztói társadalomban az tesz minket boldoggá, ha minél több dolgot felhalmozunk. Veszünk tévét, okostelefont, vagy növesztünk hájat, mert megengedhetjük magunknak. A lényeg, hogy minél jobban bele tudjunk merülni anyagi dolgainkba.
Az ókor embere többször gondolt a halálra, és az is motiválta, hogy még életében nevet szerezzen magának, ami fennmarad. Persze a gazdagabb réteg akkor is növesztett hájat, egy szegény, vagy középosztálybeli embernek nem volt sok pénze élelmiszerre és okostelefonra, tehát nagyjából a hősi halál lehetősége maradt. Persze meghalni ők sem akartak jobban, mint mi, és a hírnév építéséhez eszközre volt szükségük: a testükre. Egészség és erő kellett. Néha mi is elgondolkozhatunk azon, hogy mielőtt meghalunk, törekedjünk ezekre.
Gladiátorok étrendje 2. – Mit ettek a gladiátorok?
A gladiátorok főleg árpában és babban gazdag, növényi étrendet követtek. Egyáltalán nem követték a mai, ősember-diétának is kikiáltott paleo, vagy egyéb, húsban és halban gazdag diétákat.
A mai Ephesus, Törökország területén 67 gladiátor hamvainak izotópos vizsgálatával jutottak erre a következtetésre. A csontokból kimutatták, hogy a harcosok valószínüleg szénhidrátban és zöldségekben gazdagon étkeztek. A kalcium és cink fogyasztását elégetett csontokból és növényi részekből nyerték ki, ami akkoriban bravúros megoldás volt. A korabeli szövegekben „hordearii”-ként is hivatkoznak ezekre az emberekre, ami „Árpa-ember”-t jelent szó szerint fordítva.
A gabonából szénhidrátokat (azaz energiát) nyertek, ami segítette őket a viadalokon való jó szereplésben, a változatos növényi étkezés pedig segített nekik felépülni a sérülésekből, illetve megőrizni az egészségüket.
Nem mondhatjuk tehát, hogy a növényi táplálkozás a szegénység jele, vagy kényszer volt. A „zsoldos” gladiátorok, és a rabszolgák is az eredmény-orientált táplálkozás jegyében étkeztek.
A jelenkor emberének ez csak részben megfelelő, hiszen mi inkább csak egészségesek és kellemesen sportosak, vagy szálkásak szeretnénk lenni, nem arra edzünk, hogy szétfeszíthessük egy ránk támadó vadállat állkapcsát, vagy egymást hatékonyan bucira verjük. A gladiátoroknak ezek extra szempontok voltak, és ezért szénhidrátból is bőségesen fogyasztottak. Bár alapvetően a szénhidráttal nincs probléma, a túlzott bevitel természetesen raktározódik.
Gladiátorok étrendje 3. – A gladiátorok és a kockahas
Miért van akkor mégis, ha gladiátorokra gondolunk, vagy filmet nézünk róluk, kockás hasú, tökéletes férfiakkal találkozunk?
Egyszerűen azért, mert ilyen az emberi természet. A Photoshop előtti időkben is idealizáltuk az embert, legyen szó férfiakról, vagy nőkről. Mint láthatjuk, Hollywoodban most is csak szép emberek élnek. A frizurájuk nem igényel karbantartást, nincsenek ráncaik vagy pattanásaik sem. Az ideálokat kialakító emberi természeten sem kell meglepődni, ezt szintén örökségként kaptuk. Akár az eposzokra, vagy bármilyen hőstörténetre gondolunk, általában a hős tökéletes testileg, jellemileg, talán még a felé dobott kövek is elkerülik.
Gladiátorok étrendje 4. – Miért volt szükségük a gladiátoroknak testzsírra?
Részben azért, amiért napjaink erős embereinek is. Szükségük volt energiatartalékra, mivel állandóan vagy erős fizikai megterhelésben éltek, vagy éppen felgyógyultak sérüléseikből. Ezen kívül a gladiátorok változatos páncélokat viseltek. Voltak köztük nehezebbek, amik jobban védték a testüket, és könnyebbek, amik nagyobb mozgékonyságot biztosítottak. A könnyebb páncélokat némileg kompenzálni tudták egy kis zsírral. A zsírtól az idegvégződések védettebbé váltak, a harcos jobban tűrte a fájdalmat. Akkoriban az is fontos szempont volt, hogy kevésbé vérezzen emberünk, és a zsírréteg egy kicsit ebben is segített.
A lényeg tehát az, hogy a kockahas kevésbé hatékony, ha verekedésre kerül sor, vagy megszúrnak. Van is lehetőségünk ezt a jelenséget megfigyelni, bőven elég, ha napjaink bokszolóira, vagy kevert harcművészeire, ketrecharcosaira vetünk egy pillantást.
Gladiátorok étrendje 5. – Miért gondoljuk, hogy a gladiátorok húst ettek?
Végezetül még egy ok, amiért a húsevő gladiátor, illetve a húsevő férfi képe kialakulhatott.
Ez nem más, mint a lakomák hagyománya. Mind a gladiátor-viadalok, mind az ünnepek, vagy baráti összejövetelek állandó kelléke volt a gazdagság felvonultatása, aminek egyik eleme az állatok hagyományos vagy rituális feláldozása volt. Ma is levágunk még sok faluban egy-egy libát vagy kacsát, ha jönnek az unokák, régen sem volt ez másképp.
A zsíros és állati fehérjében eltúlzott étrend persze számos nehézséget gördített hedonista elődeink és napjaink minden jóléti társadalma elé is. A magyar lakosság rossz egészségi állapota és nagy arányú (65%) elhízásának, túlsúlyosságának is a helytelen táplálkozás az oka. Érdekességként pedig megjegyeznénk, hogy időközben Arnold Schwarzenegger is csaknem húsmentes étrendre váltott. Vajon miért?
